IRRS-misszió szeptemberben: az előzetes információs csomag már a NAÜ-nél

Összesen negyvenkettő észrevételt és ajánlást kapott hazánk, amelyek részben a nukleáris területhez kapcsolódó egyes hatóságokra vonatkoztak (az OAH-ra, az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatalra és a Baranya Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályára), illetve részben rendszerszintűek voltak. Ezek néha olyan általánosabb észrevételek voltak, mint például az, hogy a hatóságok közötti koordináció és együttműködés hatékonyságát javítsuk, növeljük a közös, be nem jelentett ellenőrzések számát, segítsük elő a biztonsági kultúra erősítését. A minőségügyi rendszerre is kitértek a javaslatok, amelyek az OAH-t csak kisebb mértékben érintették, a társhatóságoknál jelentősebb megállapításokat tettek. Említhető még az érvényesítési tevékenység kapcsán a magasabb és alacsonyabb szintű dokumentumok kidolgozottságának hiányossága, vagy éppen a nemzetközi ajánlások rendszeres, szisztematikus követése és a hazai szabályozásban történő beemelése, amelyben leginkább a társhatóságoknak kellett fejlődnie.

Néhány fontosabb témakört a missziót követően kiadott sajtóközleményben is kiemeltek:  az egyik ilyen a hatóság függetlenségének kérdése. Itt nem az engedélyesektől történő függetlenégre kell gondolni – ez természetesen fel sem merült, mint probléma – , hanem a kormányzattól történő minél nagyobb mértékű anyagi és szervezeti függetlenségre. Ezt a kérdést részben sikerült csak rendezni, hiszen az anyagi juttatások kapcsán régóta jelezzük a kormányzatnak, hogy az iparághoz képest alacsonyabb fizetések jelentősen nehezítik a megfelelő szakemberek felvételét, a felvett munkatársak megtartását. A függetlenség kapcsán a misszió kifogásolta, hogy az OAH és annak legnagyobb engedélyese egy minisztérium alá tartoznak. Bár szeretném kiemelni, hogy szakmai döntéseiben az OAH független (ezt az Atomtörvény is garantálja). A korábbi ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatal esetén ugyanez volt a helyzet: a szabályozó hatóság és az egészségügyi szektor, amely sugárforrásokat alkalmaz, szintén egy minisztérium alá tartoztak.

Említhetem még az eljárási időtartamok kapcsán tett észrevételét a missziónak, amely kérdéskör túlmutat az OAH keretein, mivel ezek az időtartamok egyrészt az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényből (Ákr.), másrészt az Atomtörvényből erednek, ám ezek olyan mértékű kitolása, amelyet a misszió javasol, messze túlmutat az OAH hatáskörén, másrészt az ország jogszabályi környezete sem feltétlenül teszi ezt lehetővé. Bár hozzá kell tenni, hogy a kérdésben sikerült előrelépést elérni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény utódjaként kiadott Ákr. esetén, azonban nem annyit, amennyit az OAH szeretett volna.

Hogyan hasznosult a misszió által készített jelentés?