Háttérsugárzási adatok
A magyarországi háttérsugárzási értékeket (dózisteljesítmény) hazánkban több szervezet is méri. A mérések eredményeit a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF) az Országos Sugárfigyelő, Jelző és Ellenőrző Rendszer (OSJER) részét képező Radiológiai Távmérő Hálózat működtetésén keresztül gyűjti, valamint továbbítja azokat az Európai Unió (EU) EURDEP („European Radiological Data Exchange Platform”) rendszerébe, hasonlóan az EU többi tagországa, illetve az EU-n kívüli, a mérési eredményeket megosztó országokhoz.
Az OSJER-ről bővebben itt olvashat: https://www.katasztrofavedelem.hu/92/orszagos-sugarfigyelo-jelzo-es-ellenorzo-rendszer
Az EURDEP rendszerbe küldött mérési eredményeket az alábbi térképen érheti el. ( A Cookiekra vonatkozó részt el kell fogadni, azután meg lehet nyitni a térképet)
https://remap.jrc.ec.europa.eu/Simple.aspx
Magyarázat az adatokhoz:2>
Mit kell tudni a radioaktivitásról?3>
A környezetünkben lévő anyagokat alkotó atommagok egy része nem stabil, magától képes úgy átalakulni (bomlani), hogy közben (részecske és/vagy elektromágneses) sugárzás formájában energia szabadul fel. Ez a jelenség a radioaktivitás. Az így felszabaduló sugárzás kölcsönhatásba léphet a környezetében lévő anyagokkal, így az emberrel is. A kölcsönhatás módja és mértéke függ a sugárzás fajtájától és energiájától. A radioaktív bomlásból származó sugárzást eredetéből adódóan szokás radioaktív sugárzásnak, az anyaggal való kölcsönhatás jellegéből adódóan pedig ionizáló sugárzásnak is nevezni.
A radioaktivitás mérőszáma azt mutatja meg, hogy az adott anyagban egy másodperc alatt hány atommag alakul át. Mértékegysége a becquerel (Bq): egy becquerel aktivitású anyagban egy darab atommag bomlik el másodpercenként. A természetben megtalálható radioaktív anyagok következtében egy átlagos testsúlyú emberben másodpercenként több mint ötezer ilyen természetes átalakulás következik be. A természetes sugárzás mindig is jelen volt a Földön, az élővilág ilyen körülmények között, ehhez alkalmazkodva jött létre.
Az alfa-sugárzás nagy energiájú, töltött részecskékből áll, hatótávolsága kicsi, levegőben néhány centiméter alatti, vízben, emberi szövetekben csak néhány mikrométer, sűrűbb anyagokban még kevesebb. Egy papírlapon, vastagabb műanyag fólián, vagy az emberi bőrön már nem képes áthatolni, azaz könnyű leárnyékolni. Azonban belélegezve, lenyelve az alfa-sugárzó radioaktív anyagok erőteljesen károsítják a testszöveteket.
A béta-sugárzás nagy sebességű elektronokból áll, hatótávolságuk levegőben néhány tíz centiméter. Pár milliméteres műanyagon, üvegen vagy fémen nem képes áthatolni. Ha a béta-sugárzás erős, akkor a bőrön égési sérüléseket okozhat. A szervezetbe kerülő radioaktív anyagokból származó béta-sugárzást teljesen elnyeli a testszövet, azonban ez kisebb energiája révén az alfa-sugárzásnál jóval kevésbé károsító hatású.
A gamma-sugárzás, nagy frekvenciájú és energiájú elektromágneses sugárzás, mely általában az alfa- vagy béta-sugárzás kibocsátását követi. Nagy a hatótávolsága és az áthatolóképessége, így a szervezeten kívüli, vagy akár attól jóval távolabb (méterekre) található sugárforrás is jelentős sugárterhelést okozhat. Árnyékolására leggyakrabban ólmot használnak.
Mi a dózis?
Dózis alatt az anyagban elnyelt energiát értjük, amelyet a sugárzás a terjedése során az adott közegnek átadott. Mértékegysége a gray (Gy), ami az egységnyi tömegű közegben elnyelt energiát jelenti. Ez a mennyiség a sugárzás és az anyag kölcsönhatásától függ (tehát a dózis függ a sugárzás fajtájától, energiájától, az anyag minőségétől és a kölcsönhatás időtartamától). Amennyiben a biológiai szövetek, szervek érzékenységét, válaszreakcióit is figyelembe vesszük, akkor egyenértékdózisról, a teljes emberi szervezetre értelmezve pedig effektív dózisról beszélünk, mértékegységük a sievert (Sv). Minél hosszabb időtartamban, minél nagyobb sugárzás éri az élő szervezetet, annál nagyobb károsodást okozhat.
Az egységnyi idő alatt elnyelt (vagy mért) dózist dózisteljesítménynek hívják, mértékegysége Sv/h (sievert/óra). A környezetben mért dózisteljesítmény (háttérsugárzás) mértékéhez igazodva ezt nSv/h (nanosievert/óra, 10-9 Sv/h) mértékegységgel szokás megadni.
A háttérsugárzás mértéke Magyarországon 50-180 nSv/h körül ingadozik. Ez az érték függ a magasságtól, a talaj típusától, továbbá a természeti, időjárási körülmények (elsősorban a csapadék) változásaitól. Amennyiben valamelyik mérőállomáson a dózisteljesítmény nagysága jelentősen megváltozik, akkor azonnal megkezdik annak kivizsgálását, vagy – ha indokolt – helyszíni ellenőrzés, illetve szükség esetén óvintézkedések elrendelését. A hazai figyelmeztetési szint 250 nSv/h, a riasztási szint 500 nSv/h. Ezek a jelzési szintek valós veszélyt még nem jelentenek, csak azt jelzik a szakemberek számára, hogy indokolt utánajárni és megvizsgálni, hogy mi okozhatta, illetve okozza a szint növekedését, mielőtt az biztonsági kockázattal járhatna.