Megújultak a sugárvédelem tervezésében használható egyes nemzeti szabványok

A korszerűsített szabványok:

MSZ 62-2:2017         Az ionizáló sugárzás elleni védelem.
        2. rész: A foton- és elektronsugárzás elleni védelem
        (MSZ 62-2:1989 helyett)

MSZ 62-3:2017         Az ionizáló sugárzás elleni védelem.
        3. rész: A neutronsugárzás elleni védelem (MSZ 62-3:1990 helyett)

MSZ 62-4:2017        Az ionizáló sugárzás elleni védelem.
        4. rész: Sugárvédelem nagy aktivitású gamma-távbesugárzó berendezések és orvosi lineáris gyorsítók alkalmazásakor (MSZ 62-4:1999 helyett)

MSZ 62-7:2017        Az ionizáló sugárzás elleni védelem.
        7. rész: Sugárvédelem nyitott radioaktív anyagok alkalmazásakor (MSZ 62-1:2011 helyett)

MSZ 824:2017        Sugárzás elleni védelem orvosi és állatorvosi röntgenmunkahelyeken (MSZ 824:1999 helyett)

MSZ 836:2017        Sugárzás elleni védelem röntgenberendezést és /vagy gamma-sugárforrást alkalmazó ipari radiográfiai munkahelyeken (MSZ 836:1999 és MSZ 14349:1999 helyett)

MSZ 14341:2017        Külső röntgen- és gamma-sugárzások dozimetriája (MSZ 14341:1999 helyett)

Felhívjuk az érintett engedélyesek és a sugárvédelmi szakértők figyelmét, hogy az ionizáló sugárzás elleni védelemről és a kapcsolódó engedélyezési, jelentési és ellenőrzési rendszerről szóló 487/2015. (XII. 30.) Kormányrendelet szerinti egyes engedélyezési eljárások során – a nemzeti szabványosításról szóló törvény figyelembevételével – az OAH az alapvető sugárbiztonsági és sugárvédelmi követelményeket 2017. november 1. után indult eljárások során akkor tekinti teljesítettnek, ha a műszaki megoldások tervezésekor a vonatkozó érvényes hazai nemzeti szabványt alkalmazzák.

A magyar nyelvű nemzeti szabványtól különböző megoldás alkalmazására továbbra is van lehetőség, azonban ekkor az engedélyes köteles – sugárvédelmi szakértő bevonásával – bizonyítani, hogy az általa alkalmazott megoldás sugárvédelmi szempontból legalább egyenértékű a vonatkozó szabványban foglalt követelménnyel, megoldással.